2013. február 2.

Ragacsos gesztenyés csokitorta avokádóval


Ismerős a helyzet, amikor valamire nagyon készülsz, minden idődet kitölti, és annyira a lényeddé válik, hogy a megszűnése egyenlő a teljes kiüresedés érzésével?

Gondolom igen. A környezetemben sok emberen látom/láttam, a kapcsolataival kapcsolatban. Mert ugye ezekre van rálátásom.
Látom, hogy mennyire függenek egymástól. Illetve általában csak az egyik fél, de ettől már pont tökéletesnek hat a dolog kívülről. Aztán beüt a crach. Szétválnak az útjaik. És szegény függő fél összeomlik. Szó szerint. Volt, nincs. Használhatatlan. A másik pedig vidáman éli tovább a kis életét, mintha mi sem történt volna. Mert mint tudjuk, nincs igazság a Földön.

Sajnálom az ilyen embereket. Nem azt mondom, hogy gyengék, de... jobb szót nem találok. Pedig ez így nem egészen helytálló.
Mert az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni. Mindenki bír egy alapszemélyiséggel, ami ugyan fejleszthető, na de ahogyan a kutyából nem lesz szalonna, csodákat itt sem lehet remélni. Ha valaki ilyen beállítottságú, az szív. Egész életében.

Jómagam áldom az eget, hogy a puttonyomba ilyenből nem sok jutott. Vagy ha jutott is, ezt a típusát igen sikeresen kiöltem.

Az életem eddig is teljes volt, mindössze helyet csináltam neked benne.
Vannak alapelveim. (A legtöbb már olyannyira a részemmé vált, hogy képtelen lennék nem tenni. Azt hiszem valahogy így születnek a tulajdonságok.)
Ez az egyik.
Így talán már érthetőbb miért nem értem, illetve kezelem nehezen az efféle embereket. Mikor az egyik pasimnak az volt az élete, hogy suli után egy téren lógott a hasonlóan link barátaival. És nem értette, hogy én hova mennék. Meg hogy dolgom van. Gondolom nem kell mondanom, hogy nem volt túl hosszú életű a kapcsolat.

"Dolgom van."
Ez a másik mániám.
Hogy programot csinálok magamnak. Napirendet. Életritmust. Bármit, csak szabályok közé szoríthassam az életem.
Anélkül ugyanis elvesztem. Egy senki vagyok. Nem tudok mit kezdeni rengeteg beosztatlan idővel, nem tudom magam elfoglalni. Szenvedek.
Nálam ezek az időszakok először nyaranta, majd az érettségi után, mostanában pedig vizsgák után sújtanak. Persze ahogyan telik az idő egyre jobban kiismerem magam, így tudatosan is rá tudok készülni. Megtanulom kezelni.

Egy kedves barátom szájából hangzott el a következő mondat: "...igyekszem ezt máshogy megélni - átértelmezni az űrt..."
Ez az.
Ezt kell tennem nekem is. Átértelmezni.

Örömmel jelenthetem: sikerült.
Szerda délután, amikor éreztem, hogy kezdek elmerülni a negatív érzésekben, úgy döntöttem, most nem hagyom magam. Változni akarok, nem? Itt az első lépés. Így feltettem magamnak a kérdést: mik azok a dolgok, amiket mindig tologatok, mondván, hogy "nincs rá időm". Sajnos túl sok minden nem jutott eszembe (ezután írni fogom), ezért feldobtam egy jó kis arcpakolást, előhalásztam a még sosem használt gyömbéres bőrradírt, előkészítettem a másnapi ebédem, rendet raktam, végigcsináltam az egyik régi tornás gyakorlatsorunkat, és hamarosan már este is lett.
Nagy pirospont magamnak. Nem mondom, hogy sok ilyen délutánra vágyom, de... azért nem volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam.
Éljen az átértelmezés.


Gesztenyés csokitorta avokádóval
   az eredeti recept Canelle et Vanille-é, egészségesítve :)


10 dkg étcsoki (minél magasabb kakaótartalommal - nálam 80%)
1 normál méretű avokádó
5 dkg natúr gesztenyepüré
2 tk vaníliapor vagy 1 rúd kikapart magjai
3 tojás
45 g kölesliszt
35 g zabpehelyliszt
csipetnyi só
3dkg nyírfacukor
2 dkg méz
1 evőkanál zabpehely

Az avokádót szabadítsuk meg a magjától, héjától, majd pürésítsük.
A tojásokat válasszuk ketté, a fehérjékből verjünk kemény habot.
Az étcsokit olvasszuk meg, majd gyengéden keverjük el benne először az avokádópürét, a tojássárgákat a nyírfacukrot és a mézet.
Vegyítsük össze a kétféle lisztet és a sót, majd a fehérjével felváltva óvatosan forgassuk bele a csokis masszába.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Vajazzunk és lisztezzünk ki egy 18 cm-es kapcsos tortaformát, öntsük bele a tésztát, majd süssük kb. 20 percig. Attól függően változtassunk az időn, hogy mennyire szeretnénk ragacsosra.


Gooey chocolate-chestnut cake with avocado

10 dkg dark chocolate (mine was 80%)
1 normal soft avocado
5 dkg unsweetened chestnut puree
seeds of 1 vanilla or 1 tsp vanilla powder
3 egg
45 g millet flour
35 g oat flour
pinch of salt
3 dkg xilit
2 dkg honey
1 tbsp oat-flakes

Peel the avocado and mix until smooth.
Whip the egg whites until peaks start to form.
Melt the chocolate (in microwawe) then stir with the avocado puree, the egg yolks, xilit and the honey.
Mix the flours and salt in a bowl.
Add the egg whites and the flour mix to the chocolate alternately.
Preheat the oven to 175 C.
Spread a baking mold with butter then put into the dough and bake aprox. 20 minutes. It depends on how gooey/soft would we like. 
Enjoy with a scoop of ice-cream or cranberry apple sauce!

18 megjegyzés:

  1. Ezt én is meg akarom sütni! Lehet, hogy megpróbálom vegán verzióban. De most gyorsan elszaladok a blogodról, mert a cukor- és édesség mentes hónapomban nem ér ilyenekkel kínozni magam! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerencsére fagyasztott gesztenyét egész évben lehet kapni, úgyhogy megvár :)

      Törlés
  2. A piros pont tőlem is jár, mind az átértelmezésért, mind a csodás finomságért! Ismét jó volt olvasni Téged....:)

    VálaszTörlés
  3. Èn is ismerem amiröl írsz, hogy a két ember szinte egy lesz és túlságosan kötödnek egymáshoz, szinte eggyé válnak. Szerintem sok ember tovább fejlödne, ha ez a kötöttség nem lenne ennyire szoros. Miért van az tulajdonképpen, hogy az ember már kora kamaszkorától fogva ennyire kétségbeesve egy párt keres...? Miért nem próbáljuk meg inkább saját magunk adta képességeinket tovább fejleszteni és kivárni, mit, illetve kit hoz a sors az utunkba, ahelyett, hogy annyi hibás kapcsolatba belemegyünk....

    A sütid nagyon jól néz ki, biztos tuti finom az avokádó, csoki és a gesztenye!! Hmmm, de kipróbálnám most!

    További szép vasárnapot, Krisz! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kérdés, miért? Nem tudom. Talán a társadalom ezt súlykolja az emberekbe?
      örülök, hogy írtál :)

      Törlés
  4. mmm that cake looks incredible! nice pics
    xoxo
    straplessandpeeptoesmgj.blogspot.com

    VálaszTörlés
  5. Teljesen ugyanaz jutott eszembe, mint Zsuzsának, úgyhogy bejegyezhetsz még egy piros pontot! :)

    VálaszTörlés
  6. Csatlakozom én is! Nagyon jó volt olvasni ismét amit írtál, Téged! Neked ez félelmetesen jól megy és nagyon jól is áll! ...és hihetetlen, hogy mennyi minden van benned, a korod ellenére mennyi tapasztalat és mennyi rálátás. Hihetetlen és fantasztikus!
    Szerintem oka van annak is, ha az egyik fél ennyire kötődik a másikhoz. Ott valami nem stimmel. És nem feltétlenül a kapcsolattal, hanem az előzményekkel. Mert minden okkal történik. (na nem bonyolódok az okfejtésekbe, szerintem úgyis érted mire gondolok!)
    A süti meg irtó jól hangzik és a kanáltól is odáig vagyok meg vissza.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Eszter, nagyon jól esett :)
      Igen, a minden okkal történik, egy jó (és hosszú) téma...
      A kanállal Pali lepett meg az egyik antikbolt-túránk során, csak eddig nem nagyon tudtam mihez passzítani :)

      Törlés
  7. Na jó, eddig ment megjegyzés nélkül, read-only üzemmódban. NAGYON jó ez a blog. Csak így tovább! Judit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm Judit :)
      majd mostantól újra read-only ;)

      Törlés
  8. Szia! Fantasztikus a blog. :) Konyhakerülőként is kedvet kaptam sok-sok finomság elkészítésére. Kérdés: a gesztenyepüré mikor kerül bele a masszába?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ennek nagyon, örülök, remélem találsz kedvedre valót :)
      Igen, most látom, hogy a gesztenyés részt sikeresen kihagytam, ismét. Na nem baj, jobb későn, mint soha :) Én azt hiszem maronit használtam, ami olyan állagú, mint az előre lereszelt parmezán, így azt csak beleszórtam a legeslegvégén a kész csokis tésztába, nem nagyon kellett vele szórakozni. Ha már márkát használsz, és mondjuk tömbben van, akkor szerintem az avokdópüré után következzen.

      Törlés